Mielőtt a YouTube létezett volna, a zenét nézni a tévében lehetett. MTV Europe, aztán VIVA — esti klipblokkok, VJ-k, akik olyan lazán mondták be a következő számot, ahogy mi sosem tudtunk volna megszólalni. És az angol szöveg, amiből jó, ha minden ötödik szót értettük — de a refrént? A refrént fejből fújtuk, fonetikusan, teljes átéléssel.
Az egészben az volt a varázslat, hogy nem te választottál. Jött, ami jött — és pont ettől volt esemény. Ha ment a kedvenc kliped, az ajándék volt. Ha lemaradtál róla, vártál. Néha napokat.
Mit néztünk tulajdonképpen?
A heti toplistákat — ahol tétje volt, hogy a kedvenced feljebb lépett-e. Az új klipek premierjét — mert egy klip akkor még premier volt, bemondással, felvezetéssel. És a VIVA-t, ami más hangulatot hozott: más VJ-k, más playlist, és valahogy közelebb érződött.
A klip maga pedig külön műfaj volt. Egy-egy jelenet évekre beragadt — van, amit ma is fel tudsz idézni kockáról kockára, pedig a dal címét már rég elfelejtetted.
Ismerős?
- 22:00 után valahogy mindig jobb klipek mentek — pont amikor már aludni kellett volna
- A szülői kérdés a szomszéd szobából: „Mi ez a zaj?“
- A szobában, csukott ajtó mögött utánoztad a koreográfiát — és ezt eddig senkinek nem mondtad el
- A barátod másnap: „tegnap ezt nyomták az MTV-n“ — és te lemaradtál, és ez tényleg fájt
Mi maradt belőle?
Több, mint gondolnád. Az első klip, amit szívből szerettél. Egy-két VJ név, ami máig beugrik. És az a furcsa képesség, hogy dalokat tudsz „angolul“, amiknek a szövegét soha életedben nem láttad leírva — és jobb is, mert kiderülne, mit énekeltél húsz éve.
Ha a korszak esti tévézős oldala érdekel tovább: az m1 esti tévézés cikk a másik csatornán folytatódik. A zenei oldalhoz pedig ott a 2000-es sláger kvíz — kiderül, nálad a rádió vagy a képernyő volt-e az erősebb.
Melyik klip ragadt be neked örökre? Kérdezd meg a barátaidat is — jó eséllyel mindenkinek más, és mindenki meg tudja védeni a sajátját.
Emlékszel — amikor a zene még tévében jött. Ha másképp emlékszünk, az is része.



