Windows 98 — az első számítógép otthon
Boot hang, Minesweeper, CD-ROM — amikor az első PC még közös családi esemény volt, nem magányos görgetés.
A monitort ketten cipelték fel a lépcsőn, mert egyedül nem lehetett megfogni. Te az ajtóból nézted, ahogy apa és a szomszéd leteszik a nagyszoba sarkában felszabadított asztalra, aztán jött a géptorony, a billentyűzet, a görgős egér — és az a pillanat, amikor először felcsendült a Windows 98 bejelentkező hangja. Nem túlzás: az egész család ott állt körülötte, mintha ünnep lenne. Mert az is volt.
Hogyan került be a lakásba?
A legtöbb családhoz valamikor 2000 és 2003 között érkezett meg az első gép. Volt, ahol a munkahelyről leselejtezett példány jött haza, volt, ahol részletre vették, és szinte mindenhol elhangzott a varázsmondat: „a gyereknek kell a sulihoz”. Ez félig igaz is volt — a Wordben tényleg készült házi feladat, természetesen Times New Roman betűtípussal, mert az volt az alap. A másik feléről viszont mindenki tudta, mire megy majd el az idő valójában.
Ha belegondolsz, mennyibe került akkoriban egy ilyen gép egy átlagfizetéshez képest, érdemes elolvasni a tízezer forint 1998-ban cikket — utána más lesz a perspektíva.
Minesweeper, Paint és az Encarta
Az első hetekben nem is a net volt a lényeg, hanem az, ami eleve a gépen volt. A Minesweeper és a Solitaire órákat vitt el úgy, hogy közben azt sem tudtad pontosan, mi a szabály. A Paintben mindenki megrajzolta élete első házát, napocskával és három felhővel. És ha volt CD-ROM-meghajtó, jött az Encarta: kattintgattál a szócikkek között, és úgy érezted, ott van a világ összes tudása egyetlen ezüst korongon.
„Ne nyúlj hozzá, most állítottam be!”
Az első számítógép közös volt, és ez folyamatos tárgyalást jelentett. Ismerős helyzetek:
- Apa fél órán át állította a képernyő felbontását, és utána egy darabig senki nem nyúlhatott semmihez.
- Sorban álltatok a gép előtt, és a testvéred percre pontosan mérte, mennyi ideje ülsz már ott.
- Egy rossz floppy vagy egy gyanús letöltés után jött a vírus, és vele a szerelő ismerős, aki „ért hozzá”.
- A kész házi feladatot floppyn vitted a suliba — már ha egyáltalán ráfért.
Amikor megszólalt a modem
Aztán egy nap lett internet is. A betárcsázós modem zúgó-sípoló hangja külön emlék: aki egyszer hallotta, soha nem felejti el. És vele járt a házirend is — amíg neten vagy, a vezetékes telefon foglalt, tehát anya nem tudja felhívni a nagymamát. Ebből lettek a legnagyobb esti viták. Aki akkoriban kezdett chatelni, annak a netcafé és ICQ korszak, később pedig az MSN Messenger évei jelentették a folytatást.
Mi más ma?
Talán az, hogy akkor a számítógép esemény volt. Bekapcsoltad, és azt az egész ház hallotta. Ma a gép a zsebünkben van, folyamatosan megy, és senki nem ünnepli. Nem állítjuk, hogy az jobb világ volt — de az az érzés, hogy egy géphez odaülni különleges dolog, azóta sem jött vissza. És ha te másképp emlékszel a részletekre — nálatok nem kék volt a háttér, vagy nem is 98 futott, hanem 95 —, az is pontosan része ennek a közös történetnek.
Emlékszel — technika, amit együtt tanultunk meg.
